meg jövendölt néki. zakariás azon orában meg némulván. anépnek nem szolhata. hanem tsak jelek által mutogatot. aki is észre vévé. abbol. hogy valamely látása lett volna.
Zakarias, el végezvén amaga szolgálattyának az ideit, viszá tére amaga házához, mely judeának egyik városában volt. és az Isten bé tellyesité. a mit az angyal által mondatot volt néki, mivel Ersébet fiat fogant méhében, és nagy rejtékben marada ött holnapig, hogy az alat. tsak egyedül az Isten elött vigadhason. azért akegyelemért melyet tett véle, meg mentvén ötet. a magtalanságnak gyalázattyátol, és olyan fiat adván néki. akiröl oly nagy dolgokot mondottanak.
Ersébeth. hat holnapi terhes volt, a midön az Isten. ugyan azon Angyalt. a kit Zakariáshoz küldöt. volt, galiléai názáreth városában küldé. hogy akristus születésit tudtára adná annak a személynek. a kit öröktöl fogva. anyának válásztotta volt. ez a személy. David familiájábol valo szent szüz volt, kinek neve volt Mária, akit ugyan azon familiábol valo josef nevü ember el jegyzette volt. és a ki szüzeségben élvén, az ö férje néki, mind bizonysága. mind hiv örzöje volt tisztaságának, az Angyal. bé menvén házában köszönté és mondá néki. üdvez légy. oh’ malasztal tellyes. az ur vagyon teveled. tevagy áldot az aszonyi állatok közöt. a szent szüz. nagyon meg háborodék az angyal jelen valo létin. és igen álmelkodék köszöntésin. de az angyal meg bátorittá, mondván hogy ne félyen, és hogy olyan fiat szülne. a ki nagy lészen. aki a magosságbéli fiának hivatatik, akinek az Isten véghetetlen birodalmat ád. és azt a fiát jésusnak neveze. az az üdvezitönek. a szent szűz meg gondolván hogy mitsoda formában élne szent josefel, és nem látván modgyát miképen tarthassa meg szüzeségit. ha anyává lészen, mondá az angyalnak, hogy lehet a meg, mivel embert nem üsmérek, az Angyal felelé néki, hogy az a szent fia, akit az Isten fiának fogják hini, a szent léleknek láthatatlan erejétöl fog tölle születni. és meg
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 605)